Idézetek ^~^

Köszönöm. Folyton csak köszönök mindent, minden egyes szavadat felém. Sokat tanultam tőled. Annyira szeretném, ha boldog lennél. Abba a mosolyba még sokan bele fognak szeretni… hidd el… Tudom… Hiányozni fog mindened… a nevetésed, az érintésed a csókjaid. És tudom, vissza fogom sírni. Igazad volt, tudtam én is, hogy így lesz, de erősnek kell lennem, hiszen ez az élet. Még ha könnyekkel küzdök hónapokig is… SOSE FELEJTELEK EL. Soha nem leszel számomra Csupán Csak Egy Ember. Mindig is leszel valami, valami fontos, akit sohasem fogok elfelejteni… Emlékezni fogok rád mindig, ígérem neked.

Bocs. Tényleg. :D. Bocsáss meg, hogy tökéletlen vagyok, hibákkal, na de nem lehet mindenki olyan perfekt mint te ;). Bocsáss meg, hogy nem süt minden mondatomból az egoizmus, hogy már csak azért sem használom gyakran az "adom" szót, hogy nem vakuzok bele a tükörbe csücsörítve, hogy nem írok mindent w-vel, és hogy túlélem, ha nincs h minden szavam végén. Bocsáss meg, de vannak rossz tulajdonságaim, bocsáss meg hogy nem követem vakon az ideált. Én csak azoknak mondom, hogy szeretem őket, akiket tényleg szeretek. Én csak azokkal osztom meg az érzéseimet, akikben megbízok. Én ettől érzem magam valakinek... 

Találj egy fiút, aki gyönyörűnek hív dögös helyett.. aki visszahív,akkor is ha nem ér rá.. aki a csillagok alatt akar veled feküdni és hallgatni a szívdobbanásaidat.. aki dicsekedik veled a világnak, még akkor is, ha előtte edzésen voltál.. aki büszkén fogja meg a kezed a barátai előtt is.. aki szerint smink nélkül is szép vagy. valakit aki állandóan emlékeztet rá: szerencsés, hogy TE vagy neki és mindig vigyázni fog rád. valakit, aki odafordul a barátaihoz és azt mondja, ez Ő !

~ minden lánynak kell egy fiúbarát, aki eljátsza, hogy a pasija, ha szükség van rá. aki tanácsot ad, hogy ne égesse le magát még jobban, aki elmondja, hogy gyönyörű vagy, és tudod hogy neki legalább fiúszeme van.és akivel talán kölcsönösen tudjátok, hogy több ez, mint barátság, de ezen az ötleten csak nevettek..mert több mint barátság♥

Nekem pepsi, neki coca. Nekem cipő, neki csuka. Neki, ha felszed, nekem ha lead. Nekem a gyros, neki a kebab. Neki jéggel, nekem jéger. Neki tonic, nekem nem kell. Neki, ha józan, nekem ha részeg. Neki ha lassan, nekem ha szétszed. Nekem a haja, neki a szemem, neki ha rám ül, nekem ha fekszem. Neki herba, nekem csalán, nekem biztos, neki talán. Neki, ha kemény, nekem ha puha, nekem ő mindig, neki én soha.:/

Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember, hétköznapi gondolatokkal. Nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam, mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szeretek valakit és ez nekem bőven elég.

Most, ebben a pillanatban valami megváltozott. Mondhatni minden. Kinyílt a szemem és kiürült a szívem. Már tisztán látok mindent és mindenkit körülöttem. Ahogy Téged is. Az égbolt már csak égbolt. A Hold csak egy üres, fagyos bolygó. A szerelem csak kémia, ami jó esetben kibírja 1-2 évig. Te pedig csak egy ember vagy a 6 milliárdból. 2 szem, 2 fül, egy orr és egy üres, érzéketlen lélek. Most, hogy beszéltem Veled, minden megváltozott. Nincs rózsaszín köd, nem létezik olyan, hogy egymásnak teremtve. Csak a szürke, és fájdalmas valóság van, Ha most egy szóval kellene jellemeznem ezt a világot és benne Téged, annyit mondanék: vicc.

Amikor a pillangó megmozdítja a szárnyát, fuvallat száll az egész Föld körül; amikor porszem esik a földre, az egész bolygó egy kicsit súlyosabb lesz, és ha lábaddal toppantasz a Föld kissé eltér a pályáról. Amikor nevetsz, körben terjed a vidámság, mint a tóban a vízgyűrűk, és amikor szomorú vagy, sehol senki nem lehet igazán boldog.

Vagyok, aki vagyok

De legalább nem pletykálok másról olyat amit még magam sem tudok ...
Legalább ne terjesz rólam olyat amit még magad sem tudsz rólam ..
Főleg ne olyan ember , aki szinte ismerni sem ismer engem..
Mindig a témátok vagyok , hát én ehez gratulálok ..
Azt kivánom találkozak veled és csak anyit mondjak: te szórakoztál velem ? 
Te egy féreg vagy , akit még a föld alól se kérek ;)

Annyit kértem hogy szeress, és hogy légy velem őszinte.Most nézd,nézd meg hova jutottunk. Nem beszélünk egymással, ha találkozunk is véletlenül valahol az utcán, csak tovább sétálunk mintha soha nem is ismertük volna egymást.Esténként azongondolkozom, mi lett volna ha..ha igazat mondtál volna nekem akkor. És nem hallgattad volna el az igazságot. Talán semmi. Talán ugyan olyan mérges lettem volna. Talán ugyan úgy elküldtelek volna az életemből.. Talán.. Kár,hogy már sosem tudjuk meg. 

Hamarosan eljön az a nap, amikor már nem fogok emlékezni pontos vonásaira; arra a vadító illatra, amit ő árasztott; arra a szenvedélyes tekintetre, amitől annyira elolvadtam. Hamarosan elérek arra a pontra, hogy nem érdekel mi történik vele, hogy kivel van és mit csinál, sem pedig az hogy vajon gondol-e rám ebben a pillanatban. Már nem várom, hogy betoppan az ajtón és azt mondja, hogy 'szia édes, megjöttem'. És bár még hiányzik a csókja és az ölelése, de azt hiszem továbbra is képes leszek nélküle élni. Túl tudom magam tenni rajta. Azt hiszem...

Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel. De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?

Ha volna is bennem egy csepp önteltség, ha egyáltalán volt, annak is ma befellegzett. Titokban mindig azt hittem, azt reméltem, a sok ezzel ellentmondó látszat ellenére, hogy egy kicsit szerelmes vagy belém. Bocsáss meg. Ez azt jelenti,hogy még én is félreértem a barátságot. Ma végképp meggyőztél, hogy én is épp olyan buta liba vagyok, mint a többi. És hogy neked szabadság, nagy, állandó, cselekvő szabadság kell, és nem akarsz lelki klinikát nyitni az ilyen nyavalyásoknak, mint én.

• Az embereknek nem ugyanazt jelentik a csillagaik. Akik úton járnak, azoknak vezetőül szolgálnak a csillagok. Másoknak nem egyebek csöppnyi kis fényeknél. Ismét mások, a tudósok számára problémák. Az üzletemberem szemében aranyból voltak. A csillagok viszont mind-mind hallgatnak. De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. (...) Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak! (...) S ha majd megvigasztalódtál (mert végül is mindig megvigasztalódik az ember), örülni fogsz neki, hogy megismerkedtél velem. Mindig is a barátom leszel.

Ńem ismersz! Nem tudod mire vagyok képes! Egyszerűen fogalmad sincs min mentem keresztül, mit éltem át mit láttam és mit halottam! El nem tudod képzelni hányszor sírtam át az éjszakákat és hányszor álltam talpra a pofonok után! Hidd el, több vagyok mint amit magamból mutatok! Én is tudok ütni, sőt erősebbet mint gondolnád! Én is tudok fájdalmat okozni és tudok szemét lenni! Én veled ellentétben küzdöttem, harcoltam és soha nem adtam fel! Úgyhogy jól vigyázz, nézd meg kivel kezdesz mert én nem félek a tűztől! Én játszom vele!

Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

Ha szeretsz valakit tiszta szívből akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél hogy többé már nincs rá szükséged a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét mint életed tavasza. S egyszer ha szembejön veled rád mosolyog és életedről kérdez csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este mikor lefekszel párnádra hajtod fejed elindul a kisfilm peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod történjen bármi..:|

 hiányzol .. napról napra egyre jobban, a beszélgetések, és Te magad. hiányzik, amikor este már alig bírtam nyitva tartani a szemem, de te még nem köszöntél el, így maradtam, csak neked írtam, és csak miattad volt jó kedvem.. igaz, sokszor veszekedtünk, és igaz nem ismerlek annyira.. de egyet tudok. hiányzol a monoton kis életemből. néha, azon gondolkozom elmondom. de mivel semmit nem változtatna a helyzeten nem teszem. és mivel nem tudom nagyon a szavakat sem megváltoztatni, és igen egyhangúnak és átlagosnak tűnik, de hiányzol. nagyon..

tudod, vártam rád. hónapokat ültem szomorúan miközben a szerelmedet kerestem. de már tudom, hiába kerestem hisz nem volt. a jelét mutattad, hogy szeretsz, majd elmentél. de már tudom,nem csak eltitkolod az érzésed, hisz nincsenek érzéseid. többet nem várok rád, hisz ha szerettél volna már rég itt lennél és a karjaidban feküdnék. nincs több álom és fantáziálás, a kislányból nagy lány lett aki tovább lép és nevetve rúg bele az emlékedbe!!

rám írt. kedves volt. puszi jelet írt. azt mondta még mindig jófej vagyok és aranyos . azt is mondta,hogy hiányzok. aztán kilépett miután ezerszer elmondta, hogy aludjak jól, álmodjak vele és puszil. beleszerettem. újra. boldog voltam mikor lefeküdtem, de aludni nem tudtam. megint róla fantáziáltam. következő nap beléptem a facebook-ra. ő újra kapcsolatban volt! én pedig újra "kicsit" összetörtem!

nem akarok vele lenni,de az a baj,hogy nélküle sem. nem akarom,hogy emlékezzen rám, de azt sem , hogy elfelejtsen. még egy pillanatot szeretnék amíg az ajka újra az ajkaimhoz ér s utána elengedni egy messzi, a szívemtől távoli de boldogsággal teli útra.

Nem vagyok egyszerű! Csalódtam már olyan emberben, akiben teljesen megbiztam! Nevettem már a könnyeken és könnyeztem a saját nevetésemen! Ütöttek, álltam.. rúgtak tovább tűrtem és nem ejtett rajtam sebet egyetlen pofon sem! Kitéptem a szivem, és oda adtam annak aki nem érdemelte meg! Máskor olyan elől zártam el azt, aki mindent megtenne értem! Megtanúltam megbocsájtani a megbocsájthatatlant és elfelejtettem amit más soha nem lenne képes! Segitettem a legrosszabb ellenségemen, de rajtam nem segitett senki! Tanultam, és megbuktam.. felálltam aztán újra földre rogytam! Éltem az életem, máskor temettem a lényem! Mégis itt vagyok! Készen arra, hogy megmutassam.. az élet lehet bármily kemény, igen is érdemes végigcsinálni!

…de igazából én vagyok a hülye. már rég elfelejthettelek volna. de nem, nekem minden nap elő kell vennem a fényképedet mert hiányzik a mosolyod. minden este újra lejátszom magamban az emlékeket, mert hiányzol. minden éjszaka veled álmodok… minden reggel könnyes szemmel ébredek. minden nap tudatosítom magamban, hogy te sosem leszel már az enyém. ezt a józan eszem fel is fogja, de az a kibaszott remény nem akar megdögleni…

Úgy tűnik, pár évente összekaparom a széthullott életemet, azután újrakezdek mindent a semmiből. Mindegy, mibe fogok, mindegy, milyen elszántan próbálkozom; úgy tűnik, nem tudok felkapaszkodni a boldogság, a siker és a biztonság szédítően magas csúcsaira, mint mások.

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból.

Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, mi több: megbíztam bennük. Hiszen mért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha. Nem hiszek és nem bízom az emberekben, de elindultam egy úton… Az úton ahol megtalálhatom az igazi önmagam!

Ismered azt a tipikus, semmivel össze nem hasonlítható vasárnap esti érzést? Miután két egész napot töltesz a barátaiddal, a családoddal, és végre van időd magaddal is foglalkozni, egy kicsit lenyugodni egy zűrös hét után - egyszer csak hirtelen beléd nyilall a felismerés, hogy másnap ismét suliba kell menned, hogy újra kezdődik minden és ez teljesen tönkre teszi az aznap esti pihenésed további részét. Most is ilyen érzésem van.. és ez a hangulat az oka annak, hogy nem szeretem a vasárnapokat.

Mostantól úgy gondolok rád mint egy egyszerű hétköznapi fiúra akit bármikor képes lennék szeretni, de nem te leszel az egyetlen. Nem fogok miattad sírni, és nem fogok rád várni. És észreveszem hogy más fiúk is léteznek. A szívem mélyén még mindig reménykedem, de nekem is szükségem van a boldogságra. Nem fogok miattad mindent veszni hagyni úgy, hogy még csak nem is vagy az enyém. Fáj, és nagyon nehéz, de tovább kell lépnem, és most az egyszer nem miattad, hanem magam miatt...

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat